A gyógynövények és a konyhaművészet

A gyógynövények és a konyhaművészet

Egy „konyhaművészeti” sorozatot szeretnék indítani, hogyan használjuk a mindennapi életünkben a gyógynövényeket, fűszernövényeket az egészségünk megőrzése érdekében és a konyhában is.

Ötleteket és recepteket is várunk szerkesztőségünkbe: ki és hogyan alkalmazza a kurkumát, gyömbért, petrezselymet odahaza!

A természet csodálatos: számtalan az éghajlathoz, földrajzi tájhoz illeszkedő és túlélő fajok sokaságát produkálja. A növényeknél emberi hasznosítás szempontjából két nagy csoportot különböztetünk meg a természetes növényeket és gyógynövényeket. Mindegyikben kémiai anyagok ezrei fordulnak elő.

A gyógynövényeket a növényvilág többi tagjától az különbözteti meg, hogy a bennük levő kémiai anyagoknak köszönhetően gyógyászati értékük van.

Az egészséget fenntartó, kóros folyamatokat megelőző, gátló illetve gyógyító hatású anyagokat HATÓANYAGOKNAK nevezzük.

A természet valóban csodálatos. Jó néhány állatfaj is ismeri és rendszeresen fogyasztja tapasztalatból a gyógynövényeket. Kutatók megfigyelték Afrikában, hogy a csimpánzok, gorillák milyen növényeket fogyasztanak féregűzés és nátha esetén.

Valószínű, az ősember is szerzett tapasztalatokat az ehető, túlélést biztosító és gyógyító növényekről. Ez a tudás folyamatosan bővült.

Már az ókori Kínában, Egyiptomban a gyógynövényeket, fűszernövényeket ismerték és rendszeresen alkalmazták is: hagyma, fokhagyma, sáfrány, koriander, ánizs, kapor.

Sába királynője Salamonnak fűszereket vitt a kelet akkori legnagyobb kincsei mellett. A görögök, rómaiak a használat mellett már tudatosan termesztették is a gyógynövényeket és a fűszernövényeket. Emellett jól ismerték a keleti fűszerek jótékony  egészséget megőrző és gyógyító hatásait is. A kurkumagyömbér, fahéj, szegfűszeg, sáfrány, a húsételek emésztését könnyítette meg, és a tartósításban, tárolás kapcsán nyújtottak segítséget: fahéj, szegfűszeg, szerecsendió baktériumölő, fertőtlenítő hatása régóta ismert.

Az ókorban a gyógynövények termesztése folytatódott (Nagy Károly), és a későbbiekben a kolostorkertekben a szerzetes és apáca rendek már a növények nemesítésével is foglakoztak.

A magyar hagyományok a honfoglalás előtti időszakra nyúlnak vissza. A népvándorlás során a keleti fűszereket régóta ismerték, a letelepedés során a szőlő, répa, köles termesztése ismert volt. A cserekereskedelemmel a déli, nyugati országok növényfajai is  honossá váltak.

Az amerikai kontinensről származó paprikát a kolostorkertekben termesztették tovább, és így vált világhírűvé is. A paprika nem csípős  fajtáinak néhány változatát hazánkban nemesítették ki. Nyersen fogyasztva a legértékesebb C-viaminforrás. Magasabb a C-vitamin tartalma, mint a citromnak  Szent-Györgyi Albert kutatásai igazolták, aki ennek a vitaminnak felfedezéséért Nobel-díjat kapott. A mai időkben a kémia segít a növények vitamin, hatóanyag tartalmának megismerésében, majd az orvostudományban az alkalmazásukban is.

Hatóanyag

gyógynövények gyógyhatásaiért  felelős vegyületcsoportot hatóanyagnak nevezzük. Ez eddigi ismertetőimben gyakran találkoztak evvel a fogalommal. Ezeknek a vegyület csoportnak négy nagyobb csoportját ismerik:

1. ALKALOIDOK

2. GLIKOZIDOK

3. ILLÓ OLAJAK

4. EGYÉB HATÓANYAGOK

Egy-egy növényben lehet egy de általában több hatóanyag is. Többfajta gyógynövényt úgy egymás mellé „illeszteni”, hogy a hatóanyagok egymás hatását segítsék (szinergizmus) nagy tapasztalatot, tudást igényel: HERBANET TEÁK (NYÁRI TEAKEVERÉKTÉLI TEAKEVERÉK), KOMBUCHAKURKUMÁS KÉ­SZÍT­MÉ­NYEKKRÉMEKBALZSAMOK.


Nyomtatás   E-mail